Túlzások a divatban 1.

Szeretném a ruhák iránt érdeklődőket és azokat is akiket kevésbé izgat a téma egy kis időutazásra invitálni, ahol egy cikk erejéig átláthatóvá válik a női hiúság, és talán kiderül, hogyan lett az egyszerű, korai ruhákból igazi művészeti alkotás.

A nők mindig is szerették a szépet, és a férfiak is, no nem csak saját gyönyörködtetésükre, hanem az anyagi helyzetük villogtatására is használták asszonyukat, no és most őszintén, feminizmus ide vagy oda, melyik hölgy ne örülne egy luxus ruhának, divatos kalapnak vagy épp némi drágaköves csecsebecsének:)

Rövid kis körutamban az öltözékek sziluettjét szeretném egy kicsit bemutatni, avagy, hová is akarták és miért pont oda vonzani a közönség tekintetét a divat nagy asszonyai.

Az ókori időkben még nem ismerték a szabásvonalakat, a hölgyek a kultúrájuknak megfelelően díszítették, a ruháikat, a hímzés, különféle szalagok, anyagminőségek különböztették meg a gazdagokat a szegényebb rétegektől.

A középkor idején már ismerték a szabást, de nagy különbség nem volt a ruhák közt, inkább az anyag ára adta meg a hölgy társadalmi helyét a világban, az igazán érdekes rész a reneszánsztól indul ahol is a spanyoloknál, megjelenik a farthingale, az az a fűzfavesszőből készült abroncs, melyet az angolok és a franciák is átvettek.
Angliában még egy egészen különös formát is felvett ez a merevített alsószoknya, leginkább egy hordóra hasonlított, míg spanyol barátnéja A vonalú sziluettet adott.
De ha már túlzások, vegyünk ki egy szobát az angoloknál, ugyanis megér egy éjszakát az érett angol reneszánsz női ruha tanulmányozása.
Házi feladat, megkeresni a hölgyet az öltözéke alatt:)

Hatalmas abroncsos szoknya, óriási, magasra emelt puffos ujj, méretes Stuart-gallér és, hogy igazán kényelmes legyen a viselet, még egy kis spanyol malomkerék gallér  is elfér egy igazán elegáns hölgyön.
Maguk a formák is erősen túlozva vannak, hát nézzük csak meg az anyagokat, bársony, csipke, selyem, kézi gyöngyözés.... az igazán gazdagoknak, még roskadásig pakolva
különböző ruhaékszerekkel.


Következő állomásunk a barokk, ahol a divat kezd némi egységet ölteni, a lefelé bővülő abroncs megmarad, és a figyelem elkezd általánosan az ujjak felé torlódni. Szép, hatalmas ujjak, szalagcsokros ruhák születnek ebben az időszakban. Érdekesség, hogy ekkor inkább a férfiak divatoznak, az ő öltözékük már-már a végletekig díszes, a hatalmas bongyor allonge-paróka mérete és minősége pedig valóságos jelképe lett a férfiassága, mondhatjuk, hogy ebben a korszakban a férfiak magukra vállalták a gazdagságuk fitogtatását.

A rokokó idejére hál' istennek, a férfinép egyre egyszerűsödik és letisztul, ellenben a nők kész művészi alkotássá válnak. Az abroncs ekkor oldalra szélesedik ki, olyan méreteket öltve, hogy miattuk voltak kénytelenek a korabeli építészek oly méretes széltében hosszú, szárnyas ajtókat tervezni..
Az idő előrehaladtával a frizura is nőtt, ugyan nem oldalra, hanem felfelé, méghozzá olyannyira, hogy kis szolgagyerekek tartották egy erre külön készítettet pálcával. Ha ez a szolga még néger volt, az volt aztán az igazi felvágás:)

A ruhák roskadoztak a fodroktól, virágdíszektől, a hölgyeken temérdek ékszer és a hatalmas parókákon olykor egész jelenetek ültek meg. Ha mindenhol túlozni akartak, akkor ebben a korszakban ez sikerült:)

A francia forradalom kitörésekor azonban nem volt sikkes ilyesmiben megjelenni, mert a fej azonnal a guiltinne alá került, elkezdett terjedni az egyszerűbb öltözék, később a francia eszmék hatására görögösen egyszerűre vágytak az emberek, a túlzás egy pillanatra megpihent, az 1800-as évek elejére, bár, a hiúságról ugyanez nem mondható el. Ekkoriban sok nő halt meg az úgynevezett muszlinbetegségben, ami amiatt alakult ki, hogy az európai hideg időjárást figyelmen kívül hagyva télen is könnyed, nyári anyagokban jártak a nők.

Az évek előrehaladtával, lehet látni, ahogyan a lágy empire vonalak egyre markánsabbá válnak a biedermeier idejére. A derékvonal lecsúszik a helyére, előkerül ismét a fűző és a vékony derék hosszú divatja megteszi ismét az első lépést és felélénkül a túlzás iránti vágy az egyre növekvő sonkaujjakban. A dolog odáig fajul, hogy külön fémvázas merevítést kellett hordani a felkaron, hogy kitartsa a temérdek anyagot.
Az alsószoknyák száma is megállíthatatlanul növekszik, amikor is egy igen brilliáns elme kitalálja a fémvázas abroncsot, amely után fellélegezhetnek a nők, a varrógép feltalálásával pedig a varrónők is, hiszen így indult növekedésnek a szoknyaméret.
Az ujjak veszítenek a jelentőségükből, de lefele azért csak bőek maradnak, ez volt a pagodaujj.
 

C. F. Worth az 1860-as évek idején feltalálja a turnűrt, azaz a kerek abroncsok elkezdenek hátrafele szélesedni, majd eltűnnek és szép kis fart alakítva megmaradnak.
A viktoriánus időben volt egy rövid időszak az 1880-as években, ahol ugyan nincs méretes popsi, hogy a nő természetes formáját kívánták hangsúlyozni, de sikerült olyan szűkre szabni a ruhákat, hogy külön könyv született a helyes leülés pontos műveletéről:)
Ebben az időszakban hatalmas reneszánszát élte az uszály, így hosszabbítva a hölgyek sziluettjét. Már akkoriban is nevetségesnek tartotta a közízlés, mondván, hogy elveszik az utcaseprők munkáját a nagyasszonyok.
És mint egy utolsó rúgása ennek a kornak, visszatért a hatalmas, csak hátrafelé terebélyesedő abroncs.

A boldok békeidők elhagyja a potrohszerű sziluettet, helyette visszatérnek a méretes ujjak és kúp alakú szoknyák, amelynek a századforduló egyszerűsége vet véget. Itt a hajköltemények kapnak komoly szerepet és az anyagok pompás díszítése adta meg a luxus érzetét.

Az első világháború miatt kénytelenek voltak spórolni az anyaggal, így a ruhák szűkebbek lesznek, és a hangsúly felfelé invitálja a figyelmet. A kalapok egészen hatalmasra nőnek, igazi műremekek lesznek, toll, virág, csokor, szalagok emlékeztetik a nőket, hogy még megmaradt valami a régi idők pompájából.

A huszas évek egyszerű ruháit nem csak a szegénység ihlette, hanem Chanel garconne stílusa, ahol is a fűző nyugdíjba vonul, és a fiús, vékony testalkat lesz a kívánatos.
A nők mindent bevetnek, hogy vékonyak legyenek, még erre kapható bélférget is árulnak, melyet le kell nyelni és ha eléggé lefogytak, akkor féregirtóval csak ki kell hajtani.
A túlzás azonban itt is megmarad, méghozzá a kézi gyöngyözéssel készült csodaszép ruhák formájában.